Következő 10 cikk | Előző 10 cikk |
Fiatal galambok versenyeztetése |
|
2013.03.29. 07:37 |
Fiatal galambok versenyeztetese 1 resz
Fiatal galambok sikeres versenyeztetése (I. rész)
A galambászokkal folytatott beszélgetéseim egyik állandó témája, hogy hogyan, miképpen lehetséges az, hogy néhányan közülünk képesek elsöprõ fölénnyel nyerni? Mi lehet a titkuk?
Az eredmények láttán sokan összevonják a szemöldöküket, és a sötétben tapogatózva még azzal is megvádolják versenyzõ társaikat, hogy drogokat adnak a galambjaiknak.
Ez különösen a fiatalok versenyeire érvényes, mivel itt még inkább szembe ötlõ tud lenni a különbség. Néha olyan nagy, hogy még egy gyermek számára is világos, hogy itt már nem pusztán a galambok minõségbeli különbsége a vízválasztó…
Manapság a fiatal galambok röptetésekor, már egyáltalán nem az a kérdés, hogy melyik közülük a legjobb galamb, hanem, hogy ki a legjobb galambász? Azok az idõk, amikor még egy átlagos galambász számára is termett babér a fiatal galambok versenyén, már régen elmúltak. Néhányan (specialistáknak is mondják õket), tökélyre fejlesztették ezt a mûvészetet. Ezek a „specialisták” azok, akik eljátszották a darabot, miközben a többi versenyzõ, mondhatni, csak megfigyelõként vettek részt rajta.
És sajnos a galambsport „tragédiája” éppen az, hogy az átlagos galambászok és a bajnokok nem létezhetnek egymás nélkül!
Egy kis segítség
Mivel még mindig nagyon sok galambász tesz fel olyan kérdéseket, ami egy bajnok számára természetes, ezért a mi felelõsségünk az, hogy ne hagyjuk ezeket a kérdéseket megválaszolatlanul! Ezért döntöttünk úgy, hogy egy cikksorozatot indítunk útnak, és bemutatjuk a fiatal galambok versenyeztetésével kapcsolatos tudnivalókat. Elkezdjük a néhány hetes galamboktól és szeretném azzal a témával befejezni, ami igen sok galambászt foglalkoztat: a gyógyszerezéssel.
Ezt a sorozatot, elsõsorban azoknak a galambászoknak írtam, akiknek szükségük van egy kis támogatásra és segítségre, de természetesen, valószínûleg nem tudunk majd kész válaszokkal szolgálni valamennyi kérdésükre!
Minden galambnak megvan a saját egyénisége, karaktere ugyanúgy, mint az embereknél. És ezen kívül nincs semmi más olyan dolog, mint pl.: az „ideális rendszer” vagy a „nagy tikok”. Bárki, aki azt hiszi magáról, hogy neki van igaza, vagy hogy egyedül õ tudja, hogyan lehet megnyerni a versenyeket, jó nagyot csalódhat, mikor szembetalálkozik a valósággal. Mert a valóság pontosan azt mutatja, hogy nagyon is valóságos a különbség az úgynevezett „specialisták” és a többi galambász között. Mindenkinek sajátos a módszere, de ez nem feltétlenül jelenti ugyanazt a jó módszert. Mivel a fiatalok versenyén elért eredményeimrõl azt mondták, hogy a legjobb Hollandiában és Belgiumban, ezért valószínûleg jó a módszerem, bár nem az egyedüli jó. Na nézzük akkor.
Nem repülõk
Az egészséges 10 hetes fiatalok maguktól is elkezdenek repülni, legalább napi egy órát. Jó étvágyuk lesz tõle, fejleszti az izmokat, a tüdõt és egyéb szerveket. De mégis, felénk minden évben lehet hallani a következõ történetet: miután a fiatalok már néhány hete lelkesen próbálgatták szárnyaikat, egyszer csak abbahagyják és egy centit sem repülnek tovább. Akkor, a galambászok egy része rögtön izgulni kezd: csak nem annyira lusta madarakat sikerült tenyésztenem, melyek egy fikarcnyi helyezést sem lesznek képesek majd repülni?
Természetesen ennek nem kell feltétlenül így lennie.
Elõször is, a normális körülményekrõl beszéltünk: a fiatalok ilyenkor kezdenek el vedleni és a vedlésben lévõ galambok pedig nem szívesen repülnek.
Egyértelmûen látszik, hogy a vedlés beindulásakor a galambok nem akarják elhagyni a dúcot. De persze lehet más oka is, hogy abbahagyják a tréningezést: még pedig, hogy betegek. Honnan lehet tudni azt, hogy a galambok akkor most végül is miért nem repülnek?
A fiataloknál ezt nehezebb eldönteni. Ha jó az étvágyuk, a székletük is rendben van, és a torkuk is tiszta, akkor nincs miért aggódnunk. Ilyenkor csak a vedlésre lehet gyanakodni.
De ha nem is repülnek, és ugyanakkor gyengének néznek ki, nem esznek rendesen, és alig emésztik meg a takarmányt, akkor bizony lehet arra gondolni, hogy betegek, és akkor már valóban gond van.
Diagnózis
Tehát nem is annyira nehéz felállítani a diagnózist. Elsõsorban a széklet az, ami a mérvadó. Minél fehérebb, annál jobb. Minél zöldebb, annál nagyobb az ok az aggodalomra. Amikor nyálkás a széklet, csomós és odaragad a spaklihoz, tetejébe még a torok is piros, akkor ez már nagy gondot jelent. Egy kezelés Ronidazol-lal és Altabactin-nel, egy hét alatt megoldja a problémát. Az Altabactine hatóanyagai a chloramphenicol és a furaltodone.
Ettõl összeszedik magukat a madarak, újból elkezdenek enni, javulnak a székletek, és újból megjön a röpülési kedvük. Élénken figyelnek majd rád és kérik a fürdõ vizüket… A beteg galambok nem figyelnek, és soha nem fürdenek. SOHA!
Rossz szerencse
A galamb életének elsõ néhány hónapjá |
Vérvonalak nevek és szemek |
|
2013.03.29. 07:32 |
Vervonalak, nevek es szemek
„Vérvonalak, nevek és szemek” $
Amikor egy tenyésztõ Hollandiában, vagy Belgiumban kiváló eredményeket ér el a versenyeken, a külföldieket azonnal érdekelni kezdik a galambjai. A legelsõ kérdés, amire a holland és belga bajnokoknak válaszolni kell: „Milyen vérvonala van? Milyen vérvonala? Elõfordul, hogy a bajnokok nem értik az efféle kérdéseket: most vérvonalat akarnak, vagy jó galambot?! És ez egy cseppet sem furcsa, hiszen Európában a legtöbb szupergalamb keresztezett. Sõt, ha ennél is tovább megyünk, még az a kérdés is felmerülhet, van egyáltalán tiszta vérvonal? Véleményem szerint nincs.
Hofkens
Nézzük meg például a kései Mr. Hofkenst és az úgynevezett vérvonalát. Hofkens nagy név, fõleg Amerikában. Hentes volt, nem messze lakott tõlem. Az idõsebb nemzedékhez tartozott, de barátok voltunk. Kétszer kért meg engem, hogy szervezzek aukciót részére. Mivel magamra vállaltam az aukciók megszervezését, ezért meglehetõsen jól ismerem a galambjait, az eredményeit, és a galambok származását is. Mr. Gust Hofkens soha nem hitt a vérvonalban és nem is akart ilyet kialakítani magának sem. Aztán a halála után mások dicsekedni kezdtek a Hofkens vonallal. Ha olvasná Hofkens a halála után megjelent cikkeket magáról, illetve a vérvonaláról, hát bizony megfordulna a sírjában. Fõleg Amerikában, de máshol is azt bizonygatják, hogy tiszta Hofkens vérvonallal rendelkeznek, pedig Hofkens még csak nem is gondolt arra, hogy tiszta Hofkens vérvonalat hozzon létre. Mindig jobbnál jobb galambokat akart. Onnan vásárolt galambokat, ahonnan csak lehetett, arra figyelt, hogy lehetõség szerint a saját körzetében legyenek ezek a galambászok. Azoktól a galambászoktól akart venni, akik megverték õt a versenyeken. Amikor Hofkens meghalt, galambjait elárverezték. Hogy mennyire népszerû volt, azt onnan is lehet tudni, hogy az aukció elõtt néhány galambot elloptak, pedig éjjel-nappal rendõri õrizet alatt álltak. Még mindig õrzöm az aukciós listát. A listáról tisztán látszik, hogy a galambok egyharmada behozott madár volt, olyan galambok, amelyek mások dúcában látták meg a napvilágot. A másik harmadát õ tenyésztette az így vásárolt galambokból. És végül olyan galambok, amelyek szüleit vagy nagyszüleit maga Hofkens tenyésztette. Hát, alig voltak közöttük ilyen galambok. Azok a galambászok, akik az aukción vásároltak galambokat, késõbb azt mondták, hogy ezek tiszta Hofkens galambok, pedig nem is Õ tenyésztette õket, vagy olyan galambok voltak, amelyeknek szüleit máshonnan vásárolta.
Egy másik példa
Mondok másik példát is. Jan Aarden neve ismert világszerte, különösen hosszútávon. Mostanában, néhány évtizeddel a halála után néhányan még mindig azt bizonygatják, hogy tiszta Aarden vérvonallal rendelkeznek. Természetesen a legtöbben közülük tudják az igazságot, de hát ezzel a névvel könnyebb az eladás. És mi az igazság? Ugyanúgy, ahogyan Hofkens, Jan Aarden is mindig a legjobb galambokat kereste, vásárolt galambokat mindenhonnan. Bár õ maga nem volt igazán sikeres versenyzõ, de a tõle vásárolt egyedek leszármazottai többfelé eredményesek lettek. De nála sem volt vérvonal. A galambok származása mindig kevert volt. Ahogyan azt már korábban is mondtam, az amerikaiak meglehetõsen naivak. Olyan nevekkel dicsekednek, mint tiszta Bekaert, Wegge, Verheye, tiszta Hansenne, Bricoux, Huyskens van Riel, tiszta Genette és így tovább. Ezek a nevek a fiatal galambászok számára teljesen ismeretlenek Európában. Ilyen például Wegge és Huyskens van Riel.
Wegge galambjait elárverezték 1903-ban. Ugyanaz a történet. Majdnem minden galambja keresztezésbõl született. És mostanában, majdnem egy évszázaddal késõbb néhány amerikai azt mondja, hogy tiszta vérvonallal rendelkeznek. Hát, ez így elég viccesen hangzik. Huyskens van Riel galambok szintén „tisztán” fennmaradtak néhány külföldi országban, bár Geroges - Jef van Riel fia – maga is beismeri, hogy az apja tenyészetébõl kevés vérvonal maradt fenn. Pedig ha valaki a világon igazán tiszta Huykens van Riel vérvonallal rendelkezhetne az õ maga lenne. De õszinte ember és nem akarja helytelenül használni apja nevét. Ráadásul az apja galambjai, akik a negyvenes évek második felében, és az ötvenes években rengeteg versenyt nyertek, maguk is keresztezésekbõl születtek. 1946-ban Jef van Riel vásárolt egy csomó tojást Jos van den Bosch-tól és ezekkel párosította a saját galambjait, így születtek azok a szuper galambok.
A sikeres belga és holland bajnokok nemigen törõdnek a vérvonallal és a nevekkel sem, amikor vásárolni akarnak.
Mulatságos, de egyben szomorú is, hogy a sajtó olyan neveket tett híressé, akik Hollandiában és Belgiumban teljesen ismeretlenek és nem is jó versenyzõk. Nem tudnak jó eredményeket felmutatni, de képesek befolyásolni a sajtót. Papír tigriseknek hívom õket. Hirdetnek, tudják, hogy mi kell a külföldi galambászoknak: vérvonal, jó származás, fényképek. Jó kereskedõk. A céljuk: eladni. Nem jó tenyésztõk, viszont remek érzékük van az üzlethez, a pénzhez. Meglehetõsen frusztráló az igazai bajnokoknak azt látni, hogy a japánok, az amerikaiak és a taiwaniak ilyen „papír madarakat” vesznek. Hallották valaha William Geerts nevét. Biztosan. És hallottak valaha egy öreg emberrõl, akit Fond Jacobsnak hívnak? Biztosan nem! A szegény öreg Fond Jacobs galambjai tették híressé Geerts-t!
Képaláírás: Mr. Boeskx: Nincs vérvonal, nincsenek nagy nevek, egyszerû dúc, nagyszerû eredmények
Nyilvánosság
Tehát mi ennek a tanulsága? Sokan lettek híresek Hollandiában és Belgiumban, olyan galambok leszármazottaival, amelyeket teljesen ismeretlen galambászoktól vásároltak. Hát kérem szépen, ezek az „ismeretlenek”, az igazi ászok! Nem hirdetnek, nem akarnak senkit megfizetni, hogy népszerûvé tegye õket, még a nyilvánosságot sem igazán szeretik, nem akarnak külföldön ism |
ornithosis |
|
2013.03.26. 11:53 |
|
aarden |
|
2013.03.26. 11:47 |
|
Következő 10 cikk | Előző 10 cikk |
| | |
|
|
2024. Október
H | K | S | C | P | S | V | 30 | 01 | 02 | 03 | 04 | 05 | 06 | 07 | 08 | 09 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 01 | 02 | 03 |
|
| | |
|
|